Hidrogén kilégzési tesztek

A hidrogén kilégzési tesztek egyszerűségük, könnyű kivitelezhetőségük következtében elterjedt gasztroenterológiai vizsgálómódszerekké váltak. A vizsgálat elméleti alapját az adja, hogy a tápcsatornából fel nem szívódó szénhidrátokat baktériumok bontják le és közben hidrogén képződik, ami a vér útján a tüdőbe, illetve a kilégzett levegőbe kerül.

 

A hidrogén kilégzési teszt során használt szénhidráttól függően a hidrogén kilégzési teszt különböző célra használható

Laktóz terheléssel a laktóz (tejcukor) intolerancia, laktulóz terheléssel a kontaminált vékonybél szindróma és az oro-coecalis tranzitidő (mennyi idő alatt jut el a tesztanyag a szájtól a vastagbél kezdetéig), glukóz terheléssel a kontaminált vékonybél szindróma és fruktóz terheléssel a fruktóz malabszorpció vizsgálható.

 

Felkészülés a hidrogén kilégzési tesztre

Előző este kerülni kell a rostdús és lassan felszívódó szénhidrátok (kenyér, krumpli) fogyasztását, mert elhúzódó hidrogén kiválasztáshoz vezethetnek. Két órával a teszt kezdete előtt és a teszt ideje alatt kerülni kell a dohányzást és a fizikai megerőltetéseket. Fel kell függeszteni a bélmozgást befolyásoló, a gyomorsavtermelést csökkentő gyógyszerek és antibiotikumok szedését. A hidrogén kilégzési tesztre éhgyomorra kell jelentkezni, előtte fogkrém nélkül fogat kell mosni és csapvízzel szájat kell öblíteni.

 

A hidrogén kilégzési teszt menete

A hidrogén kilégzési teszt során, kilégzés végi levegőt kell fújni a készülékbe vagy speciális tasakokba, ennek a levegőnek a hidrogéntartalmát méri meg a készülék. A szénhidrát tesztanyag megivása előtt 3-4 mérés átlagából kapjuk meg a kiindulási értéket. A tesztanyag megivása után 15-30-60 percenként kell újabb méréseket végezni 2-7 óra hosszan. Fel kell jegyezni a hidrogén kilégzési teszt alatt jelentkező panaszokat is, mert a teszt kiértékelésekor ezeket is figyelembe kell venni.

 

A hidrogén kilégzési tesztek során figyelembe kell venni néhány speciális tényezőt

Ha magas a kiindulási érték (több mint 16 ppm), akkor jobb a vizsgálatot egy másik alkalomra halasztani, bár egyesek a magas kiindulási értéket, mint pozitív eredményt értelmezik. Egyesek bélflórájában metánképző baktérium (Methanobrevibacter smithii) van, esetükben a bélben felszabaduló hidrogénből metán képződik és így a kilégzett levegő hidrogéntartalma nem nő meg akkor sem, ha tápcsatornájukban fokozott mennyiségben termelődik hidrogén. Mások bélflórájában kénhidrogént termelő baktériumok vannak. A metánt és kénhidrogént termelő bélflórával rendelkezők esetében a hidrogén kilégzési teszt álnegatív eredménnyel járhat.

 

 

 

Urea kilégzési teszt (Helicobacter kilégzési teszt, urea breath test, UBT)

A Helicobacter pylori kimutatására szolgáló urea kilégzési teszt a Helicobacter pylori ureáz enzimet termelő tulajdonságán alapul. A teszt során a vizsgált személy 13C vagy 14C izotóppal jelzett ureát vesz be szájon át. Ha a gyomorban Helicobacter pylori van, akkor annak ureáz enzime az ureát ammóniára és a 13C vagy 14C izotópot tartalmazó bikarbonátra bontja. Utóbbi a 13C vagy 14C izotópot tartalmazó CO2-á alakul, mely megjelenik a kilégzett levegőben. A páciens egy tasakba vagy kémcsőbe fúj bele és az ily módon nyert kilégzett levegő mintából meghatározható a 13C vagy 14C izotóp mennyisége.  Ha ez magas, akkor az a páciens Helicobacter pylori fertőzésére utal.

 

A természetben túlnyomórészt 12C szénizotóp található, de a 13C vagy 14C is természetes szénizotópok és a 13C vagy 14C izotópot tartalmazó CO2 is jelen van a természetben. Szemben a 12C és a 13C izotópokkal a 14C izotóp radioaktív. A radioaktív 14C izotóppal végzett vizsgálat során a szervezetet érő sugárzás töredéke annak, ami egy röntgen vizsgálat során éri a szervezetet és körülbelül akkora sugárterhelést jelent, amekkora a természetes háttérsugárzásból 11 óra alatt éri a szervezetet. Ennek ellenére gyermekek és terhesek számára a 13C izotóppal végzett urea kilégzési teszt javasolt.